Simon Mondja
Rendező: William Dear
Ahogy elnézem a rendező munkásságát, eddig szinte csak vígjátékot dobott a piacra, és ebbe a filmbe is van némi vígjáték beütés.
"Simon mondja: Tedd fel a bal kezed! Tedd fel a jobb kezed. ó nem mondtam hogy Simon mondja. Ezért levágja a jobb kezét.
De természetesen a valóságba nem így játsszák. De gondolom ezt a játékot már mindenki ismeri, ha szerette játszani ha nem. Hát a horror e köré épül, amit más horrorról eddig nem mondhattunk el. Az már más kérdés hogy jó avagy rossz értelembe.
Mint már említettem az ötlete eléggé egyedi, de ezt leszámítva ugyanúgy kezdődik mint sok másik béna tini horror...
Pár egyetemista elmegy egy természetesen kihalt helyre bulizni beszívni satöbbi, és jön a gyilkos bácsi és mindenkit lemészárol, csak hát persze nem a megszokott formába.
Ettől különbözik a többi tömeg gyártásos horrortól.
Plusz még hozzáadom a háttértörténetet is.
Egy iker pár, akik közül az egyik degenerált, megölik a szüleiket, és utána eltűnnek.
Természetesen visszatértnek, és kegyetlen játékokat játszanak velük.
Alapjába véve ez egy jó film, azt leszámítva hogy unalmasan indul.
Na de sorjában.
Annyiféle érzelem keringett bennem miközben néztem.
De ezeket az érzelmeket gyorsan belém fojtották...
A zenét főként 3 részre lehetne tagolni.
Az elején komoly zenével indul, ami nagyon tetszett.
Némileg a kör zenéjére hasonlított.
És tökéletesen elérte a hatását.
A másik része meg az a tipikus tini horrorokra hajazó zene volt, ami tökéletesen elcseszte az adott jelenetet...Komolytalanná tette.
A harmadik fajta zene meg olyan érzést keltett bennem, mint ha egy vígjátékot néznék...
Előfordult még a film elején lévő hasonlóan komoly zene még néhány résznél, de félbeszakadt ami igazán hangulat gyilkos volt...
A kivitelezés elmegy. Szokásos kihalt hely, erdő.
DE itt azért nem egy sima erdőről van szó [SPOILER]
Az erdő tele volt rakva brutális csapdákkal, ami a Halálos Kitérőre emlékeztettett, csak közel nem olyan durva volt.
De azért vetekedett vele.
Volt benne bőven vér, néhány kivillanó cici ami feltétlenül kellett...És jó pár brutális halálnem.
A színészek...Na személy szerint nekem azzal volt a legtöbb gond.
Talán egy említésre méltó színész volt benne, amit nem tudom hogy a francba került ide, Doug Savant (más néven: Tom Scavo) akit már a született feleségek színész gárdájából ismerhetünk.
Ő volt az egyetlen normális színész, bár csak pár percet szerepelt, annak se volt sok funkciója...
A többi karakterrel megy egyáltalán nem tudtam együttérezni...Az meg mellékesen megemlítve hogy még sose volt gondom eredeti angol szinkronnal, DE ITT...az egyik fiúnak olyan volt a hangja mint ha folyamatosan héliumot szívott volna...
Másrészt meg amikor énekelt, olyan volt mint egy nő...
Hozzátéve hogy talán ő volt az aki valamiféle változást (esetleg jellem fejlődést) mutatott a film végére.
Mert a másik "alfamím" csak arra ment hogy minden csajt megbasszon, de még ha férfias is lett volna...mindegy.
Mindent összevetve egy egyszer nézhetősnek elmegy.
Bár a végére már kurvára izgultam, és nagyon beindult a film. De az elejét még túl kellett élni...Némi feszültség, egy kis dráma és pár fordulat amitől az állad is leesik (nekem legalábbis leesett) Ez a film nem beteg, hanem őrült, de nagyon durván.
Értékelés: 6/10
