Grave Encounters
Rendező: The Vicious Brothers
Nem tudom, hogy ez egy filmrendező pár e, vagy csak egy név, a lényeg, hogy ez az első filmjük.
Igazán friss film, 2011-es, és úgy készült, mint már sok sok horror, kézikamerával. De lehet élvezhető egy film így is. Na lássuk milyen.
Lance Preston és a társasága egy “Grave Encounters”valóság show-t vezet elmennek az elhagyatott Collingwood psychiátriai intézetbe, hogy elkészítsék az új részt a műsorukhoz, hogy beszarassák a népet, csak hogy valami sokkal rosszabb vár rájuk, mint azt el tudnák képzelni...
Nem tudok olyan jól fogalmazni... hogy visszaadjam mi a film lényegét...Ez mondhatni az egyetlen hibám. De majd ezen is javítok idővel.
Mellékesen még megemlíteném, hogy rengeteg ehhez hasonló műsor fut egy rakás csatornán. A leghíresebb amit eddig láttam, az a Rém Képek, ami régebben a Zone Club adásán ment, vagy mostanába a Discovery valamelyik csatornája is sugároz hasonló műsorokat. Igen nézem...Mert leszarom ki mit gondol, én igenis hiszek a szellemekbe...Ez van.
Hát, eleinte eléggé felemás érzelmeim voltak a filmel kapcsolatba, aztán amikor a film haladt előrébb...Azt hittem összeszarom magam...Ez ez...Ez valami eszméletlen jó film, nade szép sorjában, mert azért van benne egy két nagyobb hiba is...
Először is...Az eleje szerintem botrányosan sz*r lett, már bocs...Erőltetett, unalmas felvezetés...De szerencsére ez hamar változik.
Rávenni az ott dolgozó gondnokot, hogy mondja azt, hogy szellemet látott, és még le is fizetik...Na szerintem ez nagyon rossz döntés volt, és erőltetett...Mert ezzel a jelenettel bizonyították, hogy nem hisznek eléggé a szellemekbe, hogy látni fognak...Pedig el se tudták volna akkor képzelni, hogy miket fognak átélni...
Meg úgy a stáb alapból úgy véli, hogy ez az egész csak egy "poén"'...Ezzel annyira hitetlenné teszi magát a filmet, hogy majdnem félbehagytam a filmet, de szerencsére nem tettem meg, mert az nagyon nagy hiba lett volna...
Ahogy kezdett előre haladni a film, úgy kezdtem egyre jobban félni...Az elején még csak apróbb, egyáltalán nem olyan érdekfeszítő dolgok történtek, olyan tipikus "paranormális dolgok" de idővel...A szar is belém fagyott, és az az igazi klausztrofób érzés tört rám.
Zene nem volt benne, bár ilyen filmbe nem is nagyon szokott lenni, bár mint ha megint odahalucináltam volna egy eléggé durva Isolationism ambient zenét...Az isolationism ambient az, amikor a zenétől azt érzed, hogy be vagy zárva valahova, el vagy teljesen szigetelve a külvilágtól, és az őrület határán szorongva próbálsz elmenekülni...Lehet ugyanúgy halucináltam, mint a paranormal activitynél, de itt azért másabb volt, mint ott...Mert itt konkrétan olyan visszhangzós zaj volt, morajlás, meg az a tipikus bezártságérzés...Egyszóval rettegtem rendesen, pedig eddig csak két film szaratott nagyon...És az az Ideglelés, és a Paranormal Activity (Mert igen is ijesztőek...) De úgy érzem e közé a kettő közé beilleszhetem ezt harmadiknak, mert jobban tojtam ettől, mint a két előző filmtől együttvéve...Bár, amikor együtt voltak, és nem csináltak semmit, elkezdtek zenét hallgatni...Az számomra nagyon illuzióromboló volt...Hangulatgyilkos, de szerencsére nem tartott sokáig.
A helyszín nagyon tetszett, mint már említettem régebben, kevés az ilyen helyen játszodó film (Őrültek Háza, Ördög Széke) De ez a hely azért annyira mégse volt kihalt, mint az említett Ördög székébe lévő elmegyógyintézet. De...annyira fúú...Rendesen féltem, amikor tévejegtek...Na de nem lövöm le a poént...Nézze meg mindenki!
A színészekkel csak eleinte volt gondom, de akkor ott nagyon...Az a hitetlenség, ami áradt belőlük, meg a pénzhajhász szövegeik "hogy mindent vegyünk fel, tuti milliókat keresünk vele..." Ez eléggé kiábrándító volt...De a film végére...már eléggé megváltozott a véleményük erről. Bár itt is beleestek abba a hibába, mint az összes ilyen szellemes cuccba...KÉRTÉK a szellemet, hogy reagáljon...Ennek semmi értelme nincs...A szellem nem fog parancsra bármit is csinálni...Ez annyira klisés...Na de sebaj, elnézhető.
Meg az a médium is...Rohadtul idegesitő volt, hogy érezni lehetett rajta, hogy egyáltalán nem vesz semmit komolyan, meg úgy alapjába véve...Egy valós médium nem így viselkedik...Na szóval irritáló. De úgy összegezve, a film végére mondhatni mindenki "normális" lesz...
Vér az minimálisan, de van benne, méghozzá eléggé jó helyen...A kameraállítások zseniálisak, főként akkor, amikor megszakadnak a szalagok, és újra kezdik. Nagyon jól megvan oldva, és milyet eddig még egy kézikamerás horrorba se láttam, és eléggé durván fokozta a félelem faktort. Egy szóval: Perfect!
Szinte minden van ebbe a filmbe, amit csak ép ésszel fel lehet fogni...Megbántam volna, ha ezt a filmet félbehagyom az eleje miatt...Én is bizton merem állítani, hogy ez...Tényleg az EDDIGI legjobb kézikamerás horror, amit láttam.
Egy szóval, ezt a filmet feltétlenül meg kell nézni mindenkinek, igaz unalmasan indul, de a végére még a lélegzésed is eláll bazki...Én nappal néztem meg, és még most is úgy félek, hogy magam mögé se merek nézni...Na jó, ez kicsit túlzás, de gondolom mindenki érti, mire célzok.
Értékelés: 8/10
Nagyon kívácsi vagyok, hogy ezek után milyen hatással lesz rám a következő film A...
Haunted Changi
Rendező: Andrew Lau
A rendezőnek eddig ez az első filmje, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen, mert ugyebár Singapúrból eddig csak egy dolgot ismerek, és az az Ebola Syndrome, ami hát kicsit...had ne mondjam mennyire aberrált és undoritó...Azt hiszem, hogy az is onnan származik, mint ez a film, bár a franc se tudja...Na mindegy.
Történet röviden:
Egy csomó egyetemista korú elmegy egy rég elhagyatott kihalt kórházba, hogy megtudják, hogy ott vannak e még az emberek lelkei, akik a háborúba meghaltak.
Alapjáraton szinte ugyanaz, mint a fent említett Grave Encounters, a kivitelezése is ugyanolyan kézi kamerás. Bár a történetötlet némileg eltér, csak a helyszín hasonló.
Az egyértelmű, hogy erősebben kezd, mint a fent említett Grave Encounters. A film egyből In Medias Res indul, aztán átvált olyanra mint a fenti film. Készülődés, a legenda megismerése, poénkodás stb. Bár itt a poénkodás valahogy jobban tetszett mint a Gravebe, nem volt olyan erőltetett.
Akkorát csalódtam ebbe a filmbe, hogy az valami hihetetlen...Na de szép sorjában.
A Haunted Changi nagyrészt abba különbözik a Grave Encounterstől, hogy ebbe szinte alig történik valami jelenés...A Gravebe annyi esemény volt, hogy azt se tudtam hova kapjam a fejem, egyik jött a másik után, igaz, idővel indult be az is, de itt...Amikor a szellemek megjelentek, kb. olyan érzésem volt, mint ha nem is szellemek lennének, hanem emberek, akik odaálltak...Bár...Az is megemlítendő még, hogy a Grave inkább olyan démoni hatást keltett a filmjével, nem is olyan szellemes cuccot, az is volt benne persze, de inkább a démoni erő került előtérbe. A Haunted Changiba meg néhány utalás volt arra, hogy ebbe a kórházba szektás, sátánista tevékenységek folytak, ami szintén utalhatott arra, hogy a szektások akár megidézhettek egy démont, de nem...Csak furcsa szellemek voltak, démon sehol, pedig ezeket a szektás célzásokat akár ki is lehetett volna használni.
A zenéje itt is hasonló Isolationism volt, az a bezárt érzést keltő sötét tónusú zene, mint a fent említett filmbe, csak itt egy csöppet több volt, bár itt se sok. (Elnézést, hogy szakszavakkal beszélek, gondolom nem sokan tudják, hogy mi is valójában az a Dark ambient. Majd erről is fogok egy külön posztot írni, amibe részletesen leírok mindent eme műfajról, mert hogy nagyrészt ez a horrorfilmek egyik alapköve.)
Néhol egy csöppnyi noise is előfordult, de főként ittis a zajok, morajok, csöpögések visszhangzások tették ki a film "zenéjét". Nem mint ha ez baj lenne, mert ebbe a horrorműfajba nem nagyon hallható zene.
A helyszín itt határozottan jobban tetszett, mint a fenti filmnél, több indokból is.
Egyrészt azért, mert ez a helyszín tényleg KIHALT volt. Azért hangsúlyozom ki, mert a Grave Encounters elmegyógyintézetének néhány része teljesen olyan volt, mint ha nemrég újitották volna fel, és még mint ha használatba lenne...Ez eléggé kiábrándító.
Érdekességképp megjegyezném, hogy amikor a Haunted Changi elején, poénkodnak, és végigmennek a kórház egyik folyosóján, azt hittem menten lehidalok...Ugyebár van egy olyan mondhatni "keresztény" együttes, Az E-Nomine, akinek van egy Die Propheceiung nevű videoklipp válogatása, amiben a videoklippek között, egy ember támojog egy folyosón, úgy, mint aki agyon van gyugtatózva, és ide oda támojog, meg meg van homályosítva a kép. Aztán később megnéztem az együttes videoklipp gyűjteményét, és észre vettem, hogy nem ugyanaz a folyosó, csak nagyon nagyon hasonlít...
A szereplők itt sokkal szimpatikusabbak voltak, mint a fenti filmnél. Itt nem volt semmiféle megjátszás, ők tényleg csak azért jöttek, hogy kiderítsék, hogy igaz e a legenda, és nem voltak olyan önelégültek, mint a Grave Encounters stábja. Bár azért maradandót egyikük se alkotott...Sajnos. De a végére már szinte alig maradtak az itteni stábba, nem tudom pontosan mért, mert magyar feliratot nem találtam hozzá, és a színészek eléggé tájszólásba beszéltek, úgyhogy nem mindent értettem...
Szóval a film nagyrészt unalmas, és eseménytelen...pedig nem ezt vártam tőle...A végére itt is paráztam rendesen, de azért nem vizeltem annyira magam alá, mint a Gravenél.
A végefelé nagyon Ideglelés feelingem támadt, de nem jó értelembe...A fordulat a végén rendesen meglepett, de valahogy nem tudtam felfogni, és mitöbb, egyáltalán nem értettem, hogy miért...
Egyszer nézhetősnek elmegy, azt hittem össze pipikélem magam, de semmi, csak kisebb rezzenések. Most kifejezetten nagy csalódást okozott az ázsiai filmipar, mert tőlük jóval összeszaratósabb filmet vártam volna...Na sebaj.
Értékelés: 6/10
