Kevés manaság az olyan film, amibe némi értelem is szorult. Igen, olyan is van, csak eléggé kevés. A másik, amit esetleg megemlíthetnék, az az Eden Lake, ami szintén olyan dolgot vett célpontba, ami manapság eléggé nagy problémának számít, és az a tinédzserek.
A The Final, ugyanúgy mint az Eden Lake, kitűnik a vértengerből azzal, hogy itt nem konkrétan a hentelésre, belezésre hangsúlyozzák a filmet, hanem magára a problémára, a lenézésre, megalázásra. kiközösítésre, meg a problémás tinikre.
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy amióta suliba járok, az emberek mindig találtak rajtam valami olyan dolgot, ami miatt belém köthettek...Legyen az akár az öltözködésem, a hangom, vagy az, hogy hosszú a hajam...És ettől ők nagyon kő kemények, meg kurva menők lettek, hogy náluk gyengébbet alázhattak meg...Úgyhogy szerintem mindeni bele tudja képzelni a számkivetettek helyzetébe magát, és a szívünk mélyén mi is azt kívánjuk, hogy egyszer kegyetlen bosszút álljunk azokon, akik megaláztak minket.
És ezért olyan zseniális ez a film, mert az olyanok mint én, teljes mértékbe beletudják magukat élni, mert szerintem legalább minden második ember átélt már ilyet...Sajnos.
The Final
Rendezte: Joey Stewart
Eléggé kiábrándító, hogy ő rendezte a Texasi Kopót, meg egy rakás vígjátékot...Valahogy ez nem függ össze az említett filmel. Na mindegy.
